Kolics Jánost a kézilabda társadalom részére szinte már-már felesleges is lenne bemutatni, azonban kötődése megyénkhez sokkal hosszabb életű, mint csak az utóbbi tízéves kalocsai edzői szerepvállalása. A dunaújvárosi kézilabda legendás alakjával beszélgettünk életének fontosabb állomásairól, élményeiről, a sportág iránti elkötelezettségéről. Kevesen mondhatják el ebben a szakmában, hogy egy-egy állomáshelyen több tíz évig dolgoztak volna. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az edzői pályafutásod során számos NB I-es évet töltöttél el a pályán is!

A Magyar Kézilabda Szövetség Elnöksége a koronavírus-járvány miatt döntött a 2019/2020-as idény valamennyi, az MKSZ és a megyei kézilabda-szövetségek által kiírt bajnokság és kupasorozat sorsáról.
KÉZIrat sorozatunk második részében megyénk kézilabdázásnak történeti áttekintésének kezdeti időszakát tesszük közzé. Az első visszaemlékezés az 1959-es megalakulás előtti időszakon túl egészen 1979-ig kalauzol minket a sportág fejlődési szakaszain keresztül. A cikket olyan sajtó és levéltári anyagokkal egészítettük ki, melyek eddig még nem kerültek megjelentetésre. A most induló részekben a történeti emlékeken túl a sportág gazdasági lehetőségei is előtérbe kerülnek.
A sportág, és vele együtt a játékvezetők hihetetlen fejlődésen mentek keresztül. Megyénkből indulva számos első osztályú és nemzetközi játékvezető ért el sikereket a sportág ezen szegmensében. Ha a megyei játékvezetésről kívánunk megemlékezni, egyértelműen kiemelkedik Klúcsó Jenő és Lekrinszki Tivadar, akik Kiskunhalasról indulva pályafutásuk legnagyobb sikereként a Sydney Olimpián képviselték Magyarországot a sípmesterek között. Az indulásról és élményeikről a csipke fővárosában, lakóhelyükön, Kiskunhalason beszélgettünk. 
