bacshandball.hu

Kolics János – „Ha kézilabdáról van szó, még mai napig izgalomba vagyok, él bennem a tűz”

Kolics Jánost a kézilabda társadalom részére szinte már-már felesleges is lenne bemutatni, azonban kötődése megyénkhez sokkal hosszabb életű, mint csak az utóbbi tízéves kalocsai edzői szerepvállalása. A dunaújvárosi kézilabda legendás alakjával beszélgettünk életének fontosabb állomásairól, élményeiről, a sportág iránti elkötelezettségéről. Kevesen mondhatják el ebben a szakmában, hogy egy-egy állomáshelyen több tíz évig dolgoztak volna. Azonban ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az edzői pályafutásod során számos NB I-es évet töltöttél el a pályán is!

Csupán 16 évesen kezdtem el kézilabdázni, addig a focié volt a főszerep. Szerencsére a labdaérzékem megvolt, így gyorsan ott találtam magam a felnőtt csapat környékén. Dunaújvárosban és Székesfehérváron is játszottam, de elég fiatal voltam, mindössze 26 éves, amikor abbahagytam az első osztályban való szereplést. Sajnos abba az időben nem nagyon lehetett ebből megélni, ezért a vállalkozásaimmal kezdtem el foglalkozni.

Ahogy a játékos pályafutásodat, úgy az edzői pályát is korán kezdted. Ki volt az, aki elindított ezen az úton?

Elsősorban belülről jött, hogy szeretnék foglalkozni a kézilabdával, azonban a kézilabdás pályámat egyértelműen Komáromi Ákos határozta meg. Remek edző volt, és olyan tettet hajtott végre, hogy szinte csak saját nevelésű játékosokból csinált egy egészen NB I-ig jutó csapatot Dunaújvárosban. Igaz, ez nem volt hosszú életű, de az érdem természetesen az övé. Főiskolás voltam, amikor az középfokú edzői képesítést megszereztem. Emlékszem rá, a gyakorlati képzést Kecskeméten Czagány Károlynál kellett teljesíteni, ez az első kötődésem Bács-Kiskun megyéhez!

Az NB I-es játék befejezése után Dunaföldvárra kerültem játékos-edzőnek, ahol egy megyei csapatból tíz év alatt sikerült egészen az NB I/B-s bajnokság legjobb csapatai közé küzdeni magunkat. Nagyon szerettem ott is dolgozni, és külön öröm volt számomra, hogy a csapatban sok volt a helyi. Máig örömmel gondolok arra, hogy a kezeim között Orova Tamás egészen a junior válogatottig jutott. Az edzői pálya során kevesen mondhatják el azt, amit én. Valóban büszke vagyok arra, hogy a kiskőrösi egy éves edzői kitérőtől eltekintve mindenütt minimum tíz évig dolgoztam, ami úgy gondolom, kuriózum.

Vezetőedzőként komoly sikereket értél el, és több alkalommal is a bajnokságban ott voltatok a dobogón. Mesélj nekünk ezekről az élményekről!

Szakmai elismerés szempontjából ez az időszak volt a legmagasabb jegyzett szakasza életemnek, ez tény és való, azonban én akkor is ugyanúgy dolgoztam, mint ma, Kalocsán. Dunaújvárosban összesen négy alkalommal voltam vezetőedző, de a köztes időszakokban szakmai igazgatóként segítettem a klub munkáját. Dunaújvárosból a magyar kézilabdának ontottuk a játékosokat, de említhetem akár Marko Vujint is, akit 16 évesen édesapja hozott el hozzánk az otthoni háborús helyzetből, és pár év múlva már a Veszprém vitte el. Dunaújvárosban olyan körülmények között dolgozhattunk, ami nem sok helyen van még ma sem. Nagyon kellemes és szép emlékeim vannak arról az időszakról!

Kolics János a Dunaferr férfi csapatának edzőjeként

Még a válogatott edzője is voltál! Mikor volt ez?

A válogatott mellett a 1998-as olaszországi Európa bajnokságon és az azt megelőző felkészülésben voltam Vass Sándor segítője Kiss Szilárddal, ami hatalmas élmény volt. Azóta is nagyon szeretek a statisztikákkal foglalkozni, nem esik nehezemre egy világversenyt kielemezni, és olyan kontextusba helyezni, hogy jelenlegi csapatom miben van lemaradva a világtrendtől és az aktuális ellenfeleitől. Ezeket a tendenciákat próbálom a saját csapatomban elhelyezni, ami már előre meghatározza a jövő évi feladatokat is. Nagyon élvezem ezt a munkát!

Edzői pályafutásodat figyelembe véve már több mint tíz éve Kalocsán dolgozol. Hogyan kerültél ide?

Ezt két szakaszra lehet osztani. Először még játékos-edzőként kerültem ide Tóth Sándor invitálására húsz évvel ezelőtt. A megyei bajnokságban szereplő csapattal rögtön sikerült is feljutni az NB II-be. Később egy komoly agydaganattal kellett megküzdenem, ami után felépülve kerültem már edzőnek Kalocsára. Ma ennek már több mint tíz éve. Akkor is örömmel vállaltam el ezt a feladatot, és a mai napig nagyon élvezem.

Játékával fazont szabott a kalocsai csapat játékának

Mindig is híres voltál őszinteségedről és a kritikusságról, amit a sportágról és játékosaidról is markánsan megfogalmazol. Te ilyen típusú ember vagy?

Én mindig kritikus voltam, de hiszek benne, hogy a racionális, segítő szándékú kritika nagyon is fontos része a kommunikációnak. Kalocsán azért működőképes ez a dolog, mert egy nagyon jó rendszert sikerült felépítenie Hartman Jánosnak. Elvek és korrektség: talán ezek a legfontosabb alapok, amik nélkül nem tudok dolgozni. Szerencsére Kalocsán minden adott ahhoz, hogy dolgozhassunk.

Kalocsai KC férfi csapata – Forrás: kalocsaikc.hu

Miért vállaltad el Kalocsán a férfi mellett a női csapat edzői feladatait is?

Őszinte leszek. Pusztán hiúságból! Bosszantott az a dolog, hogy ott van az egyesületen belül a női szakosztály, és évről évre a tabella hátsó felében szerepeltek. Habár az elején csak egy évben gondolkoztam, de három lett belőle. A megyei bajnokságban utolsó csapatból sikerült egy bajnoki döntőben második csapatot összerakni. De öröm volt velük dolgozni, és bízom benne, hogy a lerakott alapok elegendőek lesznek a bajnoki cím megszerzéséhez.

Kalocsai KC megyei döntőbe jutott női csapata – Forrás: kalohirek.hu

Nagyon szépen köszönöm. Jó egészséget és sok sikert kívánok!

Játékvezetői tanfolyam

Eseménynaptár
október 2020
hKscpsv
    1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  
« Sze   nov »
facebook.com/bacshandball
mksz.hu
Magazin rendelés
Archívum