Elhunyt Tüske János

Mély fájdalommal tudatjuk mindazok számára akik ismerték és szerették, hogy 72 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tüske János a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség korábbi elnöke, nemzetközi játékvezető. A Kiskunhalasról származó Tüske János a sportág számos szegmensében sikeres volt. Sportolói karrierje mellett azonban a civil szakmájában is kivételes életutat tudhat maga mögött. Először játékosként, játékvezetőként, húsz éven keresztül játékvezetői küldőként, majd főtitkárként, később pedig tíz éven keresztül a megyei szövetség elnökeként dolgozott a megyei kézilabdáért.

Részvétünk a gyászoló családnak! Emlékét örökké megőrizzük!

Tüske Jánostól a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség egy 2018-ban készült cikkel búcsúzik. Temetésére 2021. március 31-én 15 órakor kerül sor a Kecskeméti Köztemetőben.

A kiskunhalasi alma mater rengeteg kézilabda aktivistát ontott magából. Mikor ismerkedett meg a kézilabdával?

1963 és 1967 között jártam Kiskunhalason a Szilády Áron Gimnáziumba. Ebben az időben indult el a Szilády Kupa, és magam is játszottam az iskola csapatában. Horváth Istvántól tanulhattam meg a kézilabda alapjait. Majd 1967-es végzésemet követően az ő közbenjárásának köszönhetően a Kecskeméti Felsőfokú Gépipari Technikumba kerültem, ahol Czagány Károly kezei alatt tovább folytattam a kézilabdát. Ebben az évben jutott fel NBI/B-be a csapat, de nem sokáig lehettem tagja egy sérülés miatt.

Milyen sérülést szenvedett, ami miatt ilyen korán a befejezés mellett döntött?

1968 végén Békéscsabán szerepeltünk egy téli kupán. Az egyik mérkőzésen a pálya mellett merev volt a korlát, és én olyan szerencsétlenül csavarodtam fel, hogy megnyúltak a szalagok a derekamban. Az eset után kórházba kerültem, az orvos csak azt mondta, hogy katonadolog. Pár hónap múlva már alig tudtam járni. A pontos diagnózis végül az volt, hogy a csigolyám csúszott kifelé, és az nyomta az idegeket. Fél centire csúszott ki, és valami isteni szerencsének köszönhetően megállt, és azóta sincs vele problémám.

A sérülés hatására játékvezetői vizsgát tett 1969-ben, és 1970-től már a szövetség munkáját is segítette. Gyorsan lépkedett a létrafokokon. Milyen állomási voltak ennek?

1969 március 8-án tettem sikeres játékvezetői vizsgát Szűcs Sándornál, aki a Kecskemét környéki kézilabda fő terjesztője volt, emellett a játékvezetők képzésének is sok éven át volt az atyja. 1971. április 11-én vezethettem életem első NB-s mérkőzését. 1972 szeptemberében pedig már az NBI-es női BVSC – Csorna mérkőzésre kaptam küldést. 1976-tól az első osztályú keret tagjai lehettünk. 1980-tól pedig nemzetközi mérkőzéseken is bemutatkozhattunk Schóber Ottóval. A szövetségi munkát tekintve Szemenkár György 1970-ben kért fel a játékvezetői bizottságban való tevékenység ellátására. Itt nagyon hamar rám bízták a játékvezetők küldésének feladatát. 1976-tól pedig már főtitkárként tevékenykedtem Kovács Gábor elnök mellett. 1980-tól aztán tíz éven keresztül lehettem a megyei szövetség elnöke.

A kézilabda mellett azonban a civil életben is megtalálta számításait. Hogyan kezdett el dolgozni a Kecskeméti Büntetésvégrehajtási Intézetben?

A Gépipari Technikumot elvégezve a konzervgyárban voltam gyakornok. Innen azért valamerre lépni kellett, amikor egy hirdetésbe botlottam az újságban, ahol logisztikust és műszaki szakembereket kerestek. Elmentem a címre: Mátyási utca 2. Bolyongtam ott az utcán, végül bementem a börtönbe kérdezősködni, hogy merre találhatom ezt a címet. A portás eligazított, hogy jó helyen járok, a hirdetés a börtönre vonatkozik. Megmondom őszintén, nem mertem visszafordulni. Fogadott a parancsnok, elmondtam, hogy milyen végzettségem van. Katona se voltam. Mire ő csak annyit mondott, se baj, jöjjön ide polgárinak. Bementem a kemény rabok közé, és ott ragadtam. Műszaki ügyintézőként kezdtem, majd üzemvezető-helyettes lettem a börtönön belül működő konfekcióipari vállalatnál.

Hogyan jött a pedagógusi végezettség? Hiszen a felsorolásból mégis csak a műszaki pálya mellett maradt.

Gyerekként mindig pedagógusnak készültem, és valahogy ez a műszaki pálya nem igazán volt az enyém, hiába voltam jó matekos. 1973-ban jelent meg az az igény, hogy nevelő pedagógusok, szociológusok kellenek a börtönökbe. Szembe jött velem a lehetőség, így szereztem pedagógia-történelem szakos diplomát. Mikor végeztem, elment két nevelő a börtönből, és adódott a lehetőség, hogy nevelő legyek. Amihez azonban egyenruhásnak kellett volna lenni. A börtönparancsnok ekkor is nyugalomra intett: Ne törődjön vele, elintézzük! A következő állomás már a börtönparancsnoki kinevezés volt. 30 évesen én lettem a legfiatalabb kinevezett börtönparancsnok az országban.

Miért döntött a nagyon magas szintre jutott játékvezetői pálya befejezése mellett?

A döntésemnek két oka volt. Először is a Somhegyi–Szendrei nemzetközi játékvezető páros egy Jugoszlávia – NSZK mérkőzéssel kapcsolatban bundázás miatt eltiltásra került. A magyar játékvezetők nemzetközi helyzete szinte kilátástalanná vált. Mi voltunk mögöttük a második számú páros az országban, emiatt olimpiára, világbajnokságra már nem juthattunk ki. A másik oka pedig az volt, hogy talán e történés miatt a börtönben se nézték jó szemmel, hogy én játékvezető is vagyok. A döntésemet követően Schóber Ottó Andorka Sándorral állt össze, de rangosabb világeseményre, ahogy megjósoltam, már nem jutottak ki. Nagyon szerettem a játékvezetést, mert kikapcsolt, de a foglalkozásomat tekintve döntést kellett hoznom.

Az 1980-as kinevezését követően hatalmas elánnal vetette bele a szövetségi munkába magát. Hogyan volt ideje mindenre?

Szerencsére a munkahely, tanulás, kézilabda és család négyest sikerült összehangolnom. Rengeteg ötletünk volt, hogyan tudnánk a sportágat új alapokra helyezni. Kézilabda Híradókban jelentettük meg a fordulók eredményeit. Rangos nemzetközi hírverő mérkőzéseket, osztályozókat hoztunk a megyébe. Szakosztályvezetők és edzők számára szerveztünk továbbképzéseket a játékvezetőkkel együtt. A legendás hangulatú kunfehértói továbbképzésekre mindig rangos előadókat sikerült meghívnunk. Egyébként abban az időben sokkal könnyebb volt szervezni a sportágat a szabadtéri jellege miatt.

1990-ben végül lemondott az elnöki tisztségéről. Milyen okból kifolyólag tette ezt?

A munkahely állt a háttérben. Szegedre vezényeltek szolgálati feladat elvégzésére, így döntöttem végül az elnöki tisztségről való lemondásról. 2002-ig teljesítettem ott szolgálatot, majd Kecskemétre visszatérve ismét a kézilabda közelébe kerültem. 2008-ig láttam el a Kecskeméti NKSE elnöki feladatait, és egészen 2010-ig még vezettem mérkőzéseket a megyei bajnokságban. A sport még jelenleg is része az életemnek, hiszen a Bóbis Gyula Olimpiai Barátok körében aktívan részt veszek a kecskeméti illetőségű olimpikonok kutatásában.