KÉZIrat – 6.rész – A terembajnokságok nyomában

Valljuk be őszintén, van valamilyen megfoghatatlan érzés abban, amikor a fiókok mélyéről megsárgult papírok, képek kerülnek kezünkbe és keressük a hozzá fűződő emlékeket. Sorozatunkban épp az ilyen emlékeket szeretnénk bemutatni, hiszen igenis értékes és fontos dolog a régmúlt homályába vesztett dokumentumokat, emlékeket leporolni.

Mai részünkben a teremtornák és terembajnokságok világába repülünk vissza és ezzel kapcsolatban a kézilabdapályák kezdetlegességét mutatjuk be néhány visszaemlékezésen keresztül.

A kézilabdapályák fejlődésének szakaszait végigvizslatva a füves nagy pályáról elindulva eljutott a sportág a 40×20-as méretű földes döngölt, majd a salakos pályákig. Hatalmas rangja volt annak, aki egy idő után már aszfaltos burkolattal tudta pályáját befedni, de még messze nem tartottunk a sportcsarnokoknál. Az 1950-es évektől számos település iskolája kapott tornatermet, de nagyon kevés esetében valósulhatott meg az, hogy egy méretes kézilabdapálya is elférjen benne. Legtöbb esetben egy kisebb méretű tornaterem került megvalósításra, ami nem szolgálta a sportág fejlődését.

A megjelent Hírös Kézilabda Históriákban többen szót ejtettek arról, milyen körülmények között is kezdődött a kézilabdázás egy-egy településen. A következőkben ezek közül választottunk ki hat visszaemlékezést.

Kontra Zsolt: „A pályák azért régebben nagyon mások voltak. 24-25 éves lehettem, amikor az utolsó kecskeméti salak kijött az oldalamból és a tenyeremből. De legalább a salak, az puha volt. Székesfehérváron, bitumenen játszottunk, amire ráhúztak egy modell réteget, de borzasztóan kemény volt. Jó esőelvezető volt, úgy is tervezték ezeket. De borzalmasan kemény volt, ameddig ott játszottam, két évig, teljesen be voltak durranva az achilleseim. Akkor a válogatottnál már teremben játszottunk, meg is fogadtam, csak olyan helyre igazolok, ahol terem van.”

Zórity Mátyás dávodi emlékei: „Egészen mások voltak a körülmények a mai játékterekhez képest. Az iskola udvarán volt egy földes pályánk, ami annyira lejtett, hogy az egyik sarkában mindig megállt az esővíz. A pálya közepén egy aknatetőt is kerülgetni kellett, de a bal szélen a távolugró gödör is belógott a hatoson belülre. A szélsőnk a homokba bevetődve is tudott kapura lőni, ami abban az időben szokatlan technika volt. 1965-ben a helyi téeszek segítségével sikerült a szárkúpok helyén egy salakos pályát építeni. A salakot vonattal hozták Tatabányáról, ami 16 óra 10 perckor érkezett meg. Hogy ne kelljen kötbért fizetni, a játékosok, szurkolók, szülők és a pótkocsi vontatók már ott voltak. Nagy összefogással gyorsan kilapátolták és így a 19 órás – visszafelé jövő – vonatra rá is tudták kapcsolni az üres vagont. Mindenki örült, hogy lesz egy jobb pályánk. A játéktér elkészült, de nem voltak öltözőink, így aztán az iskolában kellett átöltözni a csapatoknak, ami 5 perces sétát jelentett a pályáig.”

A garai kézilabdapálya építése

Martinovics László kiskőrösi emlékei: „Az iskola udvara kicsi volt ahhoz, hogy ott pályát alakítsunk ki, így jött az ötlet, hogy a pár száz méterre lévő terület pont alkalmas erre a célra, ami egyébként egy csirkepiac volt minden szerdai napon és hétvégéken. Minden edzés előtt kivittük az iskolából a szereket, kimértem a kézilabda pályát, leraktuk a zsámolyokat, na így kezdődött a kézilabda Kiskőrösön. Később még szétszedhető kaput is csináltattam, így már volt méretes kapunk is.”

Gál Géza hercegszántói emlékei: „Az iskolai munkát először földes, nem szabványos pályán kezdtük el. A 80-as évek elején a szomszédos telek megvásárlásával egy beton kézilabda pályát alakítottak ki, ami szintén keskenyebb volt a kívánatosnál. 1985-ben született a döntés, hogy a településfejlesztési hozzájárulás összegét, amit a lakosok fizettek, sportcsarnok építésére fordítják. Nagyon emlékszem rá, hogy elém raktak 5 csarnoktervet. Egyértelmű volt, hogy egyből a 40×20-ast választottam, de sajnos ezt kapásból leszavazták. Javasoltam, azt is, hogy ne egy, hanem öt év alatt építsük meg a csarnokot, ekkor kevesebb terhet jelentene egyszerre a településnek. Az érvelésem azonban nem talált értő fülekre, így kaptunk egy 36×18-as tornacsarnokot, ami még így is csalóka, mert ez a külső mérete az épületnek.”

Kovács Katalin soltvadkerti emlékei: „Akkor tényleg mindent mi csináltunk. Mi feliratoztuk a mezeket, és a pályát is mi tettük rendbe. A mezekhez vágtunk ki kartonokat STE felirattal, és mi festettük fel a betűket. A pálya nagyon rossz állapotban volt, bekeményedett az évek alatt. Szereztem egy boronát és egy kistraktort. Azzal lazítottuk fel a salakot. Lelátót is építettünk az iskolából leselejtezett padokból. Hát ilyen körülmények között indultunk el az NB II-es bajnokságban. Ez volt a hőskor, ma már nem ilyen világot élünk.”

A kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium udvara

Schwartz Iván bajai emlékei: „Jól emlékszem arra, amikor a Bajai Kismotor megnyerte a Tatai osztályozót. A szövetség kijött, hogy a Vasvári utcai pályát megvizsgálják, alkalmas-e a magasabb osztályú hazai mérkőzések megrendezésére. Sajnos nem találtak mindent rendben. Egy hét alatt a gyár költségére megfordították 90 fokkal a pályát, hogy alkalmas legyen. Szinte az összes dolgozót kirendelték ehhez a munkához.”

Teremtornák és terembajnokságok

Ezek a szavak más tartalommal bírtak régebben, mint manapság, amikor a kézilabda már szinte mindenütt teremsportággá nőtte ki magát. Azonban a megyei bajnokság tekintetében Bács-Kiskun megyében a 2011-12-es bajnoki szezon volt az utolsó olyan bajnoki év, amikor a versenykiírás nem szabályozta azt, hogy csak fedett sportcsarnokban lehet megyei bajnoki mérkőzéseket rendezni. Bár azóta csak nyolc év telt el, a sportág számára a teremtorna elnevezés már csak néhány régmúltat idéző versenykiírásban maradt benne.

A hőskorban azonban igencsak mást jelentett egy teremtorna. Elsősorban azt, hogy rossz idő esetén, télen is tudnak hódolni a sportágnak. S bár legtöbb esetben ezek a tornák sem méretes teremben zajlottak, alkalmazkodtak ehhez, általában csökkentett létszámmal. A következőkben két ilyen teremtornával kapcsolatos archív dokumentumot osztunk meg, melyek mutatják a tornák akkori rangját.

Kiskunfélegyháza Város – 1969. évi Női Kézilabda Terembajnokság – 4. számú körlevele

Kézilabda terembajnokság – megyei csapatok részére 1974-75