KÉZIrat – 3. rész – A megyei kézilabda története 2/3.

Mint ahogy az a Kézilabda Históriák évfordulós első számában megírtuk, a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség 1959. november 27-én alakult, amely esemény igencsak sokféle olvasatban és különböző dátumok formájában vált ismertté a megyei kézilabda társadalom előtt. Az alakulási dátum tisztázása mellett számtalan tényadatot, sporttörténeti forrásokat ismertettünk meg Önökkel, azonban néhány kulisszatitok, a levéltári iratok tényadatai ismeretlenek maradtak előttünk, és egyúttal Önök előtt is. Jelen írásunkban ennek a hiányosságnak a pótlására teszünk kísérletet.

Mint ahogyan azt évfordulós sorozatunk első számában megtudhatták, a Magyar Népköztársaság 34/1951. II. 4./ MT. számú rendelete intézkedett az Országos Testnevelési és Sportbizottság létrehozásáról, valamint a megyei tanácsok mellett megalakuló testnevelési és sportbizottságokról. A Bács-Kiskun Megyei Tanács TSB megalakításáról a VB. 1951. február 14-i ülésén döntöttek. A megalakuló MTSB. elnökének Réthi Józsefnét választották, s a Pénzügyminisztérium rendelkezései alapján a bizottság számát 7 főben állapították meg. A fentiekben idézett rendelet szerint „A megyei tanács végrehajtó bizottság Testnevelési és Sport Tanácsa a megyei Tanács VB-nak szakigazgatási szerve, annak irányítása, ellenőrzése, valamint az MTST felügyelete és szakirányítása alatt áll.” A megyei TST elnökből és 20-30 tagból, elnöksége 3-5 tagból állt. A TST hivatali szerve a megyei sportfelügyelőség, amelynek alkalmazottait a megyei TST elnöke nevezhette ki és menthette fel.

A megyei TST fő feladatai közé tartozott a Bács-Kiskun Megye Területén folyó minden testnevelési és sport munka irányítása és teljes hatókörű ellenőrzése, többek között működési területén testneveléssel és sporttal foglalkozó állami szervek és társadalmi szervezetek – többek között a megyei kézilabda szövetség is – beszámoltatása az általuk elvégzett munkáról.  A megyei TST szervezeti átalakulásáról egészen a rendszerváltozásig nem találunk adatot, tehát a működési rendszert tekinthetjük 1989-ig végelegesnek.

A Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség hivatalos megalakulása – Madár Imre, a szövetség első elnöke dokumentációja alapján – hatvan évvel ezelőtt, egészen pontosan 1959. november 27-ére tehető, azonban ezt a dátumot még a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Testnevelési és Sport Bizottságának (Továbbiakban: TSB) irataiban is igen rugalmasan kezelték, hiszen a megyei sportbizottság 1960. évi beszámolójában még maga Török János, a megyei TST elnöke is kezdeti stádiumba helyezte a kézlabda szövetség munkáját, annak megalakulását az 1960. munkaévre datálva. A szövetség megalakulásának első hivatalos közlését, az első elnök, Madár Imre érvényes státuszát először az 1960. július 27-én kelt, a Magyar Testnevelési és Sporthivatal Igazgatási Osztálya számára Török János megyei TST elnök által megküldött jelentés tartalmazta, de felmerül a kérdés, hogy valójában hogyan is működött a kezdeti szövetség, sokkal inkább az egész megyei sport; ki irányította és hogyan a jobbára propagandacélra felhasznált, a szocialista tanácsrendszer gépezetében bizottságot kapó szervezetet? És ami a legfontosabb, hol volt ebben a kézilabda és milyen fejlődésen ment át e sportág a megyei Testnevelési és Sportbizottság rendszerén belül.

A fentiekben említett évben a megyei kézilabda szövetség a megyei TST 1960. évre megállapított, több mint 150 ezer forintos előirányzatából ekkor 2670 forint költségvetési támogatásban részesült, amelynek kapcsán Török János a kezdeti, jobbára a szervezési munkálatokban kimerülő szövetségi munkát emelte ki és magyarázta azzal a tényezővel, hogy a biztosított összegből ennek ellenére a 670 forintot meg tudott takarítani a kinevezett testület. Érdekesség, hogy 1960-ban a megyei labdarúgás – a frissen alakult kézilabda szövetséggel szemben – több, mint 40 ezer forint, tehát a kézilabdához képest közel tizenötszörös költségvetési támogatásban részesült.

Kiemelten érdekes tény, hogy a járásokra osztott előirányzatban a bajai járás – 30 ezer forint támogatással – kiemelt pozícióba jutott, nem véletlen tehát a megye déli területein gyorsabban beindult sportágfejlődés és hatékony szövetségi munka. Bizonyíték erre az a járási TST beszámoló, amely a Baja területén, 1959-ben lezajlott sportmunkát foglalja össze. Balazsits István, járási TST elnök a 33 ezer forint járási költségvetésből – a még nem szövetségként működő kézilabda sport számára – 400 forintot biztosított. A költségvetés nagyobb részét, egészen pontosan 10 ezer forintot a községi szpártákiád, majd körzeti és járási döntők megrendezésére fordították, amelyben természetesen már 1959-ben is kiemelt szerepet kapott a kézilabda, majd két évvel később – az országosan meghirdetett társadalmi pályaépítési akcióban – ebben a járásban, pontosabban Sükösdön, a Sükösdi MEDOSZ Sportkör kapott elismerést egy versenyszintű salakkal borított kézilabdapálya megépítésért.

A megyei kézilabda sport alapjainak – járási szintű költségráfordítás alapján – megteremtésében a bajai járás mellett a kiskőrösi járási TST komoly szerepet vállalt. A beszámolók alapján itt fedezhetünk fel újabb sort a kézilabda sportra fordított anyagi támogatás kapcsán, ugyanis Kolonusz János TST elnök beszámolójában 830 forint, a labdarúgásra fordított összeg kétszerese szerepel. A költség előirányzattól történő eltérést az elnök azzal indokolta, hogy a munkaévben terven felül rendeztek férfi és női kézilabdaversenyeket a kiskunfélegyházi és a kiskőrösi járás között, amelyeken nagyobb részt középiskolások és pedagógusok vettek részt. Ezt a szándékot és tényt erősíti az a kimutatás, amelyet Kovács Rudolf, a kiskunfélegyházi járási TST elnöke beszámolójában közölt 1960. január 19-én. A járási TST versenyeztetésre fordított támogatása a többi szövetséghez hasonlatosan a kézilabda szövetség esetében is emelkedő tendenciát, kiegyenlített arányokat mutatott, amely egyúttal a kézilabdázás presztízsének emelkedését is jelentette Bács-Kiskun megyén belül a Kiskunfélegyházi Járás területén.

Kecskeméti KTE pálya, 1974

A megyei kézilabda szövetség és a kézilabdázás szempontjából is kiemelten fontos forrás az a dokumentum, amelynek keretében a Magyar Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézete 1960. novemberében hivatalos felmérés készítése ügyében kereste meg a Bács-Kiskun Megyei Tanács TSB-t, amelynek célja az volt, hogy megállapítsák a megyében működő sportágakat, a hozzájuk kapcsolódó szakosztályok és játékosok, játékvezetők számát. A Török János megyei TST elnök által készített kimutatás szerint ekkor Bács-kiskun megyében 20 sportágban 981 szakosztály működött, amelyből a kézilabda szakosztály 132 szervezeti egységet tett ki egészen pontosan 3405 sportolóval. Népszerűségben a kézilabdát a futball, az atlétika és az asztalitenisz tudta megelőzni, a futball sportolói létszámával toronymagasan. A játékvezetői létszámot vizsgálva látható, hogy mindösszesen 5 verseny és 16 gyakorló bíró működött ekkor a megyei kézilabdapályákon.

Ha szigorúan vesszük ezeket a számokat és ugrunk 20 évet a megyei kézilabdázás időszalagján, akkor komoly meglepetés ér bennünket az 1980-as évek statisztikái alapján. Ugyanis 20 év alatt az 1960-ban működő 132 szakosztály 55-re csökkent, amely azonban nem volt észrevehető a sportág népszerűségén (Az igazolt sportolók száma 1577 fő volt 1981-ben), hiszen a 80’-as évek elején a futball után a kézilabda volt a legnépszerűbb sportág Bács-Kiskun megyében.

A Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség 1970-es években meghatározott célkitűzései közé tartozott az akkori tömegek megtartása, esetleg növelése mellett a játék színvonalának emelése. Ennek érdekében a megyében négy helyen: Kecskeméten, Baján, Kiskunhalason és Kiskőrösön úgynevezett kézilabdabázist kívántak létrehozni, amely városokban rendelkezésre álltak a szükséges anyagiakon kívül a személyi feltételek is. Szemenkár György elnök azt az álláspontot képviselte, mely szerint „Képzett edzők irányításával jó képességű játékosokat, csapatokat lehet kialakítani, amelyek képesek lesznek arra, hogy megyénket esetleg már a magasabb osztályban is méltóképpen képviseljék. Ezenkívül arra is törekszünk, hogy a megye nagyobb községeiben, ahol népszerű a kézilabdázás, felkaroljuk és jó munkára ösztönözzük a sportköröket, illetve a szakosztályokat. Legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy tovább szélesítsük az edzőképzést, mert még mindig ez a fejlődésünk egyik legnagyobb akadályozója. Szeretnénk elérni, hogy az általános iskolák és a középiskolák testnevelő tanárai az eddiginél többet törődjenek a sportág utánpótlása nevelésével.”

Évfordulós kiadványunk első számában végigvezettük a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség és a megyei kézilabdázás történetének ívét egészen 1980-ig, amikor a hetvenes évek szervezetlennek és kevésbé tervezhetőnek tűnő szövetségi munkája után újabb jelentős változás, egy új rendszer lépett életbe nemcsak Bács-Kiskun, hanem az országos kézilabda platformján.

Az 1976 és 1980 közötti elnökséget 1980-tól Tüske János elnökletével egy új testület, egy megújult szövetség váltotta, amely a megyei kézilabda reformját, gazdasági stabilitás megteremtését tűzte zászlajára. Az új elnökségben a főtitkári pozíciót Liptai György, a játékvezetői bizottság elnöki tisztségét Madár Imre, a szervező és ifjúsági bizottság vezetői posztját Kabók József, a fegyelmi bizottság elnöki pozícióját pedig Sárközi Sándor töltötte be. Az újonnan alakult szövetségben 15 fő vállalt feladatot, amelynek az 1970-es években, megyeszerte kialakult játékvezetők és edzők között feszülő ellentétek feloldása kiemelt célként szerepelt az új testület céljai között, de talán a legfontosabb ügy mégis a megyei bajnokságok szervezettségének, problémamentes működésének biztosítása volt. A korábbi idők adósságai közé tartozott a területi és az ifjúsági bajnokságok rendszerességének kialakítása, illetve az általános és középiskolás korosztály versenyezetésének hiánya, amelynek ügyében előrelépéseket kellett tenni. A játékvezetők képzése mellett az információközlés, az események kommunikálásának hiánya is jelen volt azon a listán, amelyre természetesen rákerült a megyei kézilabdázás értékmérőjeként azonosított Nemzeti Bajnokságban szereplő csapataink számának növelése is.

Eredményhirdetés az egykori KTE pályán. Uttőrő-Olimpia, Kecskemét, 1974

Ha a fentiekben vizsgálat analógia mentén haladunk és a szövetség szervezeti, működési rendszerét vizsgáljuk, akkor láthatjuk, hogy ebben az időszakban három területi jellegű szövetség működött a Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség szervezetében. Először is az északi területen, Kecskemét székhellyel, ahol női és férfi bajnokság is működött, majd a megye déli területein Kiskunhalas székhellyel női, Baja központtal pedig férfi bajnokságot bonyolítottak. A szövetség munkájában résztvevők és a versenykiírás operatív megvalósítását irányító személyek – a szövetség vezetőségének mentorálása mellett – folyamatos kommunikációra, a pozitív attitűd kialakítására törekedtek, ezért bevezetésre került az évente megrendezett, 3 napos edzői, játékvezetői, szakmai továbbképzés.

Az 1980-ban munkába állt új szövetség hatékonyságának értékmérője, hogy példának okáért 1986-ban Bács-Kiskun megye területéről 2 férfi és 2 női megyei csapat is Nemzeti Bajnokságban szerepelt (1984-ben a Jánoshalma és a DUTÉP SC női gárdája mellett újoncként a DUTÉP SC férfi- és a Kiskunmajsa női csapata indulhatott.) emellett a megyei bajnokságban 10 női és 10 férfi csapat versenyzett folyamatosan, nem beszélve az Országos Ifjúsági Bajnokságban részt vevő 2 csapatról.

A vezetőség kiemelt célja volt az utánpótlásképzés fejlesztése és a megfelelő mértékű versenyeztetési forma és alkalom megteremtése, melynek értelmében a megye északi és déli területein (területi bajnokságban) 8 férfi és 8 női csapat mérhette össze az erejét. A középiskolai szintű kézilabdacsapatok versenyeztetésében is kiemelkedően szerepelt Bács-Kiskun megye, ugyanis a területi és országos versenyeken évről-évre kiemelkedő eredményeket ért el Kiskunhalasról a Szilády, Kecskemétről a Berkes és a 607. sz. Szakközépiskola, illetve több kiskunmajsai szakiskola csapata. Ebben az időszakban talán egyöntetűen ezeknek a tényezőknek is volt köszönhető, hogy NB szintű osztályozóknak, országos továbbképzéseknek is Bács-Kiskun megye adhatott helyszínt.

A megyei kézilabdázás fejlődése, a továbbképzések előtérbe helyezése, a sportág népszerűsége magával hozta a kézilabda minden megyei szegmensének előrelépését is. Fontos tény, hogy 1986-ban Bács-Kiskun 1 fő nemzetközi minősítésű és 8 fő NB-s kerettag játékvezetővel járul hozzá az magyar kézilabda országos és európai szintű játékvezetői testületéhez.

Az 1960-as évek játéktér ínsége – többnyire bitumenes borítású kézilabdapályák építésével – 1986-ra pozitívan változott, ugyanis a kimutatások szerint minden versenykiírásban szereplő csapat rendelkezett saját pályával (184 db) és emellett – a szövetségi beszámolók szerint – működéshez szükséges anyagi fedezettel is, hiszen „[…] egy-egy város, egy-egy vállalat vagy közösség magáénak érezte ezeket a szakosztályokat, a csapatokat.”

Az új szellemiség, és a 10 éven keresztül elnöki teendőket viselő Tüske János komoly eredményeket és előrelépést jelentett a megyei kézilabdasport számára. Olyan személyektől tanulhatott a megyei kézilabda társadalom, mint az akkor VB. ezüstérmes férfi kézilabda válogatott edzője, Mocsai Lajos, aki kétszer is járt Kecskeméten, de emellett Kecskemét és Kiskunhalas is kapott egy-egy napot a nívós Hungarhotels kupa válogatott mérkőzései közül. Megkezdődött a megyei távolabbi területeinek tudatos felzárkóztatása, a Magyar Kézilabda Szövetséggel fennálló kapcsolat szorosabbra fűzése, amely már beadott beszámoló formájában is igazolható volt. A játékvezetők kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, hiszen Schóber Ottó stabil nemzetközi „A” kerettaggá vált, a Klucsó-Lekrinszky páros az NB I-ben is bizonyított, míg – a beszámolót idézve – a Lövész-Petrovácz és a Keszi Perczel NB-s minősítésű páros is előre lépett.

A megyei kézilabdázás és a szövetség munkájának kifejezetten intenzív időszaka volt az 1980 és 1990 közötti időszak. A Bács-Kiskun Megyei Kézilabda Szövetség 30. évfordulóján, 1989-ben Szabó Zoltán (Petőfi Népe, 1989.12.14.) készített Kabók Józseffel, az akkori DUTÉP szakosztályvezetőjével egy interjút, amelyben értékelte a maga mögött hagyott 30 éve eseménytörténetét:

„Küzdelmes, de nagyon szép időszak volt. A bajnokságok mellett sok emlékezetes versenyt, nemzetközi tornát rendeztünk és több nemzeti válogatott járt megyénkben, Kiskunhalason és Kecskeméten. A kézilabdasport — a csapatok létszámát tekintve — a labdarúgás után a második a megyénkben. Népszerűsége vitathatatlan és remélhető, hogy a jövőben a színvonal is emelkedik. A gazdasági bajok miatt, persze nehéz a csapatok helyzete, de bízom benne, hogy a sportág fejlődésében nem lesz törés a negyedik évtizedben sem.”

Jánoshalma NB II-es női csapata, 1984

A történeti visszatekintés következő időszakát évfordulós magazinunk harmadik számában folytatjuk.